A mai nem egész jól sikerült. Nem beszéltem vele és csak néhány apró másodpercben gondoltam rá, amikor a facebook csevegőn láttam bejelentkezve. Egyelőre nem éreztem ellenállhatatlan késztetést, hogy ráírjak, de rossz érzés volt, hogy nem írhattam neki (de ez most a szabály- erről majd később). Tudom, hogy beteg és szerettem volna tudni, hogyan érzi magát...
Az összes szabály közül a vele való kapcsolattartás megszüntetése a legnehezebb. Napi szinten több órát beszélgettünk, igaz csak facebook csevegés volt. De beszéltünk munka közben, a buszon hazafelé, este lefekvés előtt. Reggel mindig az dobott fel, hogy újra beszélhetek vele és alig vártam, hogy "találkozzunk". Igazi párkapcsolatok megszégyenítő könnyedséggel tudtunk beszélgetni bármiről.
Azt hiszem hatalmas űr fog keletkezik az életemben azzal, hogy most próbálom kizárni őt. Egyszerűen pótolhatatlan tűnik...
