prometheus

A mai nem egész jól sikerült. Nem beszéltem vele és csak néhány apró másodpercben gondoltam rá, amikor a facebook csevegőn láttam bejelentkezve. Egyelőre nem éreztem ellenállhatatlan késztetést, hogy ráírjak, de rossz érzés volt, hogy nem írhattam neki (de ez most a szabály- erről majd később). Tudom, hogy beteg és szerettem volna tudni, hogyan érzi magát...

Az összes szabály közül a vele való kapcsolattartás megszüntetése a legnehezebb. Napi szinten több órát beszélgettünk, igaz csak facebook csevegés volt. De beszéltünk munka közben, a buszon hazafelé, este lefekvés előtt. Reggel mindig az dobott fel, hogy újra beszélhetek vele és alig vártam, hogy "találkozzunk". Igazi párkapcsolatok megszégyenítő könnyedséggel tudtunk beszélgetni bármiről. 

Azt hiszem hatalmas űr fog keletkezik az életemben azzal, hogy most próbálom kizárni őt. Egyszerűen pótolhatatlan tűnik...

2013. február 17-e, vasárnap hajnali 6 óra van. Életem egyik legnehezebb pár napja, hete, hónapja elé nézek. Hogy miért? Képzelj el egy valakit, aki a legelső pillanattól kezdve olyan ismerősöd, mintha ezer éve ismernéd. El tudsz vele beszélgetni bárhol, bármiről, bármeddig. Fél szavakból értitek egymást és szinte belelát a fejedbe és hamarabb tudja, hogy mit fogsz mondani, mint te magad. A vele töltött percek szinte repülnek. Azon kapod magad, hogy ha nincs veled, akkor is olyan mintha veled lenne. Ő jár a fejedben, minden gondolatod körülette forog. A legjobb barát kategória lehetne, ha történetesen nem a másik nemhez tartozna és nem lenne az eseted. De jelen esetben pont ez a helyzet. A filmekben itt szokott jönni a tökéletes szerelem, nagy egymásra találások. Itt nem erről van szó. Én szerelmes vagyok belé, ő pedig csak barátot látja bennem.

És itt jön a nagy kérdés, mit lehet tenni? Úgy tűnik az ilyen történeteknek 2 vége lehet

• az ember megpróbál kiszeretni a másikból és talán egy idő múlva nagyon jó barátság lehet a dologból
• nem történik semmi különös egy ideig, de a másik szerelmes lesz valakibe, ezzel engem mérhetetlen fájdalomba taszítva

Én az előbbit választottam. Megpróbálom a lehetetlent. Megpróbálok dacolni a szív hangjaival és ész érvekkel kiszeretni valakiből, aki talán életem szerelme és soha többet nem fogok ilyesmit érezni senki iránt...